Kissé régen jártam erre. De azért útközben is voltam
itt-ott, és mivel már régen megígértem…
A nyaralást kivételesen most tényleg nyáron ejtettük meg.
Persze nem mi lennénk, ha csak olyan „üljünk és legyünk valahol”-osra alkottuk
volna. Alapbázis Bükkszék, egy kis túra, egy kis strand, két kis korán buszhoz
kiérkezés.
Parádfürdőn az Ilona vízesést ajánljuk mindenkinek. Igaz
kissé túrázós (olyan 3-4 km ),
de nagyon szép. Igaz szebb lenne bővebb vízhozammal, de akkor kissé vizesen
érne ki az ember.
Ja, és mivel a strandon nem volt sem lángos, sem hekk
(milyen strand az ilyen?), így azt visszaérve ejtettük meg az Őrs vezér téri
lángososnál (a hekket persze nem J).
KÖN – azaz Kulturális Örökségi Napok
Nem is tudtam, hogy van ilyen, és most már arra sem
emlékszem, hol találtam rá. A lényeg az, hogy megtaláltam, és már pénteken
sikerült elkezdeni a hétvégét.
Ugyanis sikerült bejutni a Külügyminisztériumban tartott
„Magyar desszertek a diplomácia szolgálatában” című kiállítás megnyitójára, ahol együtt
sütiztünk a miniszter úrral. J A kínálatot az Auguszt
cukrászda E-80 tortája és a Gundel étterem mignon-papíron tálalt sütijei adták.
A somlói gombóc (vagyishogy a somlói galuska mindennel együtt gombóc formában
mignon-papíron) nagyon tuti volt. J
Szombaton az Országházba csak (?) két túrára sikerült
bejutni: a geológiaira és a barangolásra. Tudtátok, hogy a Vadász terem terasza
a Dunára néz? Nagyon pazar, na. Remélem, sikerül jövőre bejutni az alagsor és a
kupola túrákra.
Vasárnap Fiumei úti sírkerttúra, Brit Nagykövetség és
Magyar Nemzet Bank. Ez utóbbiban nem csak a látogatóközpont ám. És mit ne
mondjak, ide (is) csak az épületért magáért érdemes dolgozni járni.
Lánchíd
Ma egy nagyon egyedülálló élményben volt részünk
Tesómmal. Hála Erának, mert bevezetett a klubba, és Juditnak, aki vezeti az
Explore Hungary-t.
Igazából az is élmény, ha végigsétál az ember a
Lánchídon, de a hídmester irodájában leverni a lámpát (bocsi, nem volt
fenék-kompatibilis), és a lánckamrában megnézni, hogy hol kezdődik (vagy
végződik, ha úgy tetszik) a lánc a hídon, az azért már nem kutya. Főleg, hogy
vaslétrán kellett lemenni ez utóbbihoz, laza 19 méter mélyre, a Duna
popsijával egy vonalba. Én meg ugye köztudottan rühellem a létrákat. De
megérte.
Ennek örömére elvileg ugyanezt követjük majd el az
Erzsébet hídnál is. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése