6. Második különszám – Erzsébet híd

Ugye az volt az utolsó mondatom, hogy „ennek örömére elvileg ugyanezt követjük majd el az Erzsébet hídnál is”. Hát bevallom, nem ez volt, de nagyon nem. A nagyon nem már ott kijött, amikor a 19 méternyi létra helyett most volt vagy 10 lépcsőfok. L És így akkor mit mutatok meg majd Szilvikének??? Ami eztán jött…. de menjünk szépen sorjában.

A Lánchídról hazaérve bejelentettem a lányokat is a maira, sőt gyorsan feltettem a képeket, hogy lássák miről maradtak le. Meg is lett a hatása, mert örömmel várták a mai túrát. Szilvike kérdezte, hogy és itt is majd olyan sokat kell létrázni? Hát persze! De hogy csinálom meg? Nem tudom, de megcsinálod az élményért az tuti.

Szilvike szokásos formájában késik a reggeli randiról, így kénytelen igényben venni az élőszavas GPS-ét, engem telefonon, hogy „hol van az Astoriánál a buszmegálló?” Kivezetem a metróból, és mondom, hogy bármelyik buszra felszállhat, ami a Rudas fürdőig eljön. És azok melyikek? L Hagy ne tudjam a BKV összes buszának útvonalát, jó! A lényeg, ha leszállsz a Rudasnál, hívj, navigállak tovább a Döbrentei térre. – És egyszer csak hívás nélkül megjelenik, mert meglátott minket a buszról. Ezzel nagyot nőtt tesóm szemében.

Elkezdjük a túrát. Judit, a vezetőnk elmeséli a híd történetét, építését, miért oda ahova és egyébként is. Komolyan órákig tudnám hallgatni, annyira élvezetes. A hídon mesél tovább. Képzeljétek, a híd pilonja (ez a pillér aszfalt feletti része, azaz a kapu) egy szimplán (J) össze-origamizott acéllap. Vagyis fogtak egy acéllapot, meghajtogatták erre-arra, és így felállítva megáll magától. Persze annyira azért nem kicsi a lap a laza 46 m-es pilonnál. Amit még itt megtudunk, hogy 61 kábelköteg van hatszög formába összeszorítva, ez adja az ívet egyik parttól a másikig.

És már mehetünk is le a híd alá azon a bizonyos pár lépcsőn. Na, püff neki, én meg itt bizonygatom, hogy létrázunk sokat. Így viszont kiderül, hogy is egyenlő 6*11 61-el. Igen, 61 köteg kábel szalad végig a híd teljes hosszán, de a pilonoktól a partig kap még 5-öt, tuti ami hót ziher alapon. Már kezdem feladni az élményt, mert oké-oké, hogy nem minden nap fordul meg a lánckamrában (bocs, de itt pontosan nem így hívják, mert nem lánchíd, viszont elfelejtettem) az ember, de azért mégis. És akkor jön az, amire nem számítottam.

Néhány létrafok (J) felfelé, egy kis bujkálás, egy kis „hogy a fenébe jutok fel oda” – na ennél a pontnál tesóm majdnem feladta, de ha már én felverekedtem magam, akkor neki is sikerülnie kell, mert Szilvike és Era már rég fent van – és basszus!!!!!

Felocsúdtam a mászásból és kinéztem. Majd látjátok a képen amit én láttam: felettem, körülöttem a híd (nem engedi, hogy elfelejtsem, mert ütközünk néhányszor), előttem a Duna, szemben a gyalogosok és autók a híd alatt. Basszus ám rendesen!

Ja és ha már kicsodálkoztuk magunkat, akkor némi mászkálódás után megnézhetjük a külső szerviz járdát. És mászunk tovább a híd hasán, az utolsó átbújás, és szemben a Szabadság híd.

Mit ne mondjak, az átbújáskor úgy érzem magam, mint Jim Carrey az Ace Ventura-ban, amikor megszületik az orrszarvúból. És erről bizonyítékom van, mert Era volt oly kedves, felvette videóra. J Ha rá tudom venni, hogy átadja a felvételt, isten bizony bevállaltan megosztom híd-születésem pillanatát.

És nem hiszem el, hogy hol is vagyok éppen! Komolyan nem hiszem el. És nagyon fantasztikus az érzés.

Szilvike mondta mászások közepette, hogy olyan, mintha kalandfilmben lenne. J A végén, amikor megkoronázva a túrát végigsétáltunk a hídon Pestre, mint a múltkor, megjegyezte, hogy úgy érzi, ezek után bármit meg tudna mászni. És azt taglaltuk, hogy még ha a tűzoltóknak kell is leszednie valahogy, egyszer fel kellene jutni a pilon tetejére (kissé speciálisan, engedéllyel, és vezetéssel megoldható). Megérne egy misét!

A pesti oldalon, meg, hogy ne nézzek ki túl zakkantnak, megkértem egy fiút, hogy vigyen el egy körre a rollerén….

Ha tehetitek, éljétek át az élményt! Megéri a kúszást-mászást rendesen. Ennek legegyszerűbb módja kivárni, míg Judit újra szervez egy hidas-sorozatot. Hogy erről tudjatok, látogassatok el a www.explorehungary.hu honlapra, iratkozzatok fel a hírlevélre és várjátok, míg megérkeznek a csodák. Mert Judittól jönnek rendesen.

Kedves Judit! Küldöm Neked a képeket nagyon soXeretettel. Most kihagytad a szerviz járdát, de ha lehet ne hagyd ki. Kérd meg Krisztiánt, biztosan kivisz. Ez egy soha el nem felejthető élmény! J

És ha már itt tartunk, hogy lesz az emberből hídmester, ha nem születik bele a dinasztiába? Mint Krisztián: meglátta, beadta, megnyerte – slussz, passz, jó éjszakát!

Erzsébet híd képek

Hídszületésem pillanatai - saját felelősségetekre nézegessétek :-) 

5. Első különszám – nyaralás, KÖN, Lánchíd

Kissé régen jártam erre. De azért útközben is voltam itt-ott, és mivel már régen megígértem…

A nyaralást kivételesen most tényleg nyáron ejtettük meg. Persze nem mi lennénk, ha csak olyan „üljünk és legyünk valahol”-osra alkottuk volna. Alapbázis Bükkszék, egy kis túra, egy kis strand, két kis korán buszhoz kiérkezés.

Parádfürdőn az Ilona vízesést ajánljuk mindenkinek. Igaz kissé túrázós (olyan 3-4 km), de nagyon szép. Igaz szebb lenne bővebb vízhozammal, de akkor kissé vizesen érne ki az ember.

Ja, és mivel a strandon nem volt sem lángos, sem hekk (milyen strand az ilyen?), így azt visszaérve ejtettük meg az Őrs vezér téri lángososnál (a hekket persze nem J).

Nyaralás képek

KÖN – azaz Kulturális Örökségi Napok

Nem is tudtam, hogy van ilyen, és most már arra sem emlékszem, hol találtam rá. A lényeg az, hogy megtaláltam, és már pénteken sikerült elkezdeni a hétvégét.

Ugyanis sikerült bejutni a Külügyminisztériumban tartott „Magyar desszertek a diplomácia szolgálatában” című kiállítás megnyitójára, ahol együtt sütiztünk a miniszter úrral. J A kínálatot az Auguszt cukrászda E-80 tortája és a Gundel étterem mignon-papíron tálalt sütijei adták. A somlói gombóc (vagyishogy a somlói galuska mindennel együtt gombóc formában mignon-papíron) nagyon tuti volt. J

Szombaton az Országházba csak (?) két túrára sikerült bejutni: a geológiaira és a barangolásra. Tudtátok, hogy a Vadász terem terasza a Dunára néz? Nagyon pazar, na. Remélem, sikerül jövőre bejutni az alagsor és a kupola túrákra.

Vasárnap Fiumei úti sírkerttúra, Brit Nagykövetség és Magyar Nemzet Bank. Ez utóbbiban nem csak a látogatóközpont ám. És mit ne mondjak, ide (is) csak az épületért magáért érdemes dolgozni járni.

KÖN 2. nap képek

Lánchíd

Ma egy nagyon egyedülálló élményben volt részünk Tesómmal. Hála Erának, mert bevezetett a klubba, és Juditnak, aki vezeti az Explore Hungary-t.

Igazából az is élmény, ha végigsétál az ember a Lánchídon, de a hídmester irodájában leverni a lámpát (bocsi, nem volt fenék-kompatibilis), és a lánckamrában megnézni, hogy hol kezdődik (vagy végződik, ha úgy tetszik) a lánc a hídon, az azért már nem kutya. Főleg, hogy vaslétrán kellett lemenni ez utóbbihoz, laza 19 méter mélyre, a Duna popsijával egy vonalba. Én meg ugye köztudottan rühellem a létrákat. De megérte.

Ennek örömére elvileg ugyanezt követjük majd el az Erzsébet hídnál is. J

Lánchíd képek