Visszavonhatatlanul tavasz van. Azaz igazából még nem, de
már majdnem. Reggelente csiripelnek a madarak, már nem érezzük úgy felkeléskor,
hogy „ebben a sötétben én ki nem dugom az orrom a paplan alól”, munkából hazaérve
még nem kell villanyt kapcsolni, hogy ráfordítsuk a kulcsot a bejárati ajtóban.
Szóval tavasz van!
Ilyenkor megindul nálam a vezérhangya, hogy ki, ki, csak
ki, nem bent a lakásban. Csámboroghatnéka van az embernek. Az ülőmunka meg csak
segít rajta. Jól esik a mozgás, a séta. Tavaly már megfogalmazódott a gondolat,
hogy ha már séta, ne csak céltalan legyen, hanem nézzünk is körbe, mi és hol
van itt Budapesten. Meg is vettem egy útikönyvet, segítsen már elindulni. De a
Várnál tovább sajna nem jutottam. Gondoltam az idén visszatérek. Gyorsan ki is
vettem két könyvet a könyvtárból, mert azért illik valami rendszert vinni bele.
A cél még mindig ugyanaz, felfedezni Budapestet
kerületenként. A két kölcsön könyv, meg a sajátom olybá tűnik, elég jó
nekiindulás. És ez is lesz az alap. Vagyis Somorjai Ferenc Budapest c. könyve
alapján tervezem a menetelt, amit Török András Nagy Budapest Könyve egészít ki
a maga szellemességével, útitársul meg az Útitárs sorozat jön velem.
És hogy mi kell még egy ilyen túrához? Elsősorban kedv,
és persze jó idő. A sima épületnézegetéshez igencsak ellenjavalt a hideg, a
szél, meg az eső és egyéb csapadék. Mert, hogy nem igen tervezek
múzeumlátogatásosdit; az jó a rossz időben. Persze, ha útközben szembejön
valami jó kis kiállítás, nem hagyom ott, csak máskor nézem meg. Na szóval, kell
még egy kényelmes cipő, 3 napi hidegélelem, ehhez való víz, és egy szervezetbe
beépített, megfelelő, víztározó rendszer, mert ugye székes fővárosunk nem az
illemhelyek arzenáljáról híres.
Aztán persze tervbe van véve másféle túra is. Mint
például a borral-kajával-jó társasággal felszerelkezett esti-éjszakai
városnézés. Mert hát mikor lássuk a várost kivilágítva? Ez viszont tényleg
céltalan bolyongás. Vagyis igazából mégsem céltalan, - mert ugye mindent céllal
csinál az ember, még ha nem is tudja mi is a cél - mert a cél maga az út, a
társaság, a csacsogás, az együttlét, és néha az ezekből fakadó világmegváltás.
Amolyan esti városi piknik, ahol nem óckodom az egyébként rühellt papírpohárból
történő borivástól.
És ha már el kell kezdeni valahol, akkor kezdjük ott,
amivel minden útikönyv kezd, és a kerületszámozás is: vagyis a Vár, és a
Várnegyed. Bővebben a Szentháromság tér és környéke; a Szentháromság utca; a
Hess András tér; a Táncsics Mihály utca; a Bécsi kapu tér és környéke; a
Fortuna utca, az Országház utca; a Kapisztrán tér és az északi bástyák; az Úri
utca; a Tárnok utca; a Dísz tér; a Tóth Árpád sétány; a Színház utca, a Szent
György utca és a Szent György tér; és a Budavári palota. A cél ez, de persze
csak addig, ameddig a lábam bírja.
Terveim szerint a március 15-i hétvégén indulok utamra, a
pontosat még megírom, és bárki csatlakozhat, aki kedvet kap hozzá. A túra
végén/után színes-szagos, fényképes beszámoló; hátha ezzel kedvet csinálok a
következőhöz. Legalább ki tudom élni a tesóm szerinti „japán turista”
hajlamomat.
Tehát kalandra fel! Ameddig a lábunk bírja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése